<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>F.L.O.W.</provider_name><provider_url>https://flow.cafeblog.hu</provider_url><author_name>caly</author_name><author_url>https://flow.cafeblog.hu/author/caly/</author_url><title>Életeken át</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://flow.cafeblog.hu/files/2015/10/moon-5497_1920.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft wp-image-189 size-medium&quot; src=&quot;https://flow.cafeblog.hu/files/2015/10/moon-5497_1920-300x225.jpg&quot; alt=&quot;moon-5497_1920&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Mit lehet tenni, hogy ne szeressünk bele valakibe?&lt;br /&gt;Ha minden, amiben van egy pici logika és józan ész, azt diktálja, hogy ne kerülj hozzá közel.&lt;br /&gt;Hogyan lehet elkerülni azt, aki jobban vonz, mint a mágnes és akinek a szemében elveszel, ha rád néz, ha csak arra vágysz, hogy megérintsen és magához húzzon?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ismeretlenül érkezett az érzés, mégis nagyon ismerősnek tűnik. Azonnal felismerem a fontos embereket. Azokat, akikkel közös az utunk. A legfurcsább az, hogy először mindig úgy teszek, mintha nem venném észre, hogy megérkezett az életembe. Mintha ezzel elkerülhetném az elkerülhetetlent.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Valami azt diktálja, hogy meg kellene mondanom, hogy ne keresse többé a társaságom. Akkor nem tudna megbántani. Megoldódna a helyzet. Én idővel elfelejteném, jönne más és megmaradna a mostani jó kapcsolatunk. De minél inkább próbálom eltaszítani magamtól, ő annál inkább próbálkozik megszerezni a barátságomat, én pedig annál inkább kötődöm hozzá... és a kör bezárult.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Azt hiszem, a telihold lehet az oka... ami most épp vörösen izzik a fekete égbolton és a csillagokat is megsemmisítve szórja narancs fényét. Egymaga beragyogja az egész égboltot.&lt;br /&gt;Itt a nyár és én talán még sose vágytam ennyire arra, hogy hozzám bújjon valaki. Tudom-e ezt én is csak barátságként kezelni? Biztosan nem. Mi az, amit nyerhetek ebből a felemás kapcsolatból?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Ha a boldogságot lehetne fokozni, akkor azt mondanám, hogy a legboldogabbnak érzem magam, már akkor is, ha csak üzen valamit. Ha arra gondolok, hogy ugyanakkor kiknek üzenhet még.., akkor pedig megsemmisülés fokozatait számolom. A szauna utáni jeges merülőfürdő érzése keveredve a lázgörccsel, mely megbénítja a végtagjaim...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Végletek. Szenvedéllyel teli pillanatok, amelyek az életem meghatározói. Ha visszaemlékezem a legfontosabb eseményekre, érzésekre, találkozásokra, akkor csak olyan pillanatok jutnak eszembe, amikor a szenvedély lobbantotta fel és szakította szét az érzékeimet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csendben figyelem a szülinapomra kapott léggömböt, mely már több mint két hónapja díszíti a szobámat, de a hélium még csak most kezdi megadni magát. Épp csak elkezdődött a nyár, de már 26 fok van kint éjjel is. A színes léggömböt már nem kell rögzíteni a díszítő szalagokkal a szekrényhez, mert lassan elfogy a gáz az ereje. Felemelkedik, majd lesüllyed a szélcsendben. Vitorláshajóként lassan jobbra, majd balra úszik és picit forog is közben, ahogy próbál küzdeni a gravitáció ellen... és ekkor hirtelen rádöbbenek, hogy én is pont ezt teszem.&lt;br /&gt;Minden erőmmel küzdök a bennem ébredező igazsággal.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hiszem, hogy az emberek, akik megjelennek az életünkben, azért kerülnek közel hozzánk, hogy segítsenek nekünk és közben mi is nyomot hagyunk az Ő életfolyamukban. Lehet, hogy általunk/ miattunk megismer egy lehetőséget, kap egy állást, külföldre költözik, megvesz egy házat, belép egy csoportba, elkezd egy tanfolyamot, újra rátalál a motivációjára. Lökést adunk neki, inspiráljuk valamilyen irányba, bár legtöbbször ennek magunk sem vagyunk a tudatában. Mi választottuk őket és ők önként támogatnak minket abban, hogy beteljesítsük a feladatunkat. Nem szabhatjuk meg, meddig maradjanak, hiszen ezt már eldöntöttük... Jóval korábban. Épp ezért nem is küzdhetünk az ellen, hogy belépjenek az életünkbe.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Eszembe jut a dal, mely egykor a lelkemből szólt... és azt hittem, hogy már nem fogom újra átélni ezt. &lt;br /&gt;&quot;Helló, te furcsa igazság..., hát mondd el, hogy mit vársz magamtól.&quot;&lt;br /&gt;Mondd el, amit már én is érzek régóta:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Végig kell mennem az ösvényen..., hogy kiderüljön, milyen szerepet szántam neki az életemben.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://flow.cafeblog.hu/files/2015/10/boat-575254_1280.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter wp-image-190 size-large&quot; src=&quot;https://flow.cafeblog.hu/files/2015/10/boat-575254_1280-600x402.jpg&quot; alt=&quot;telihold hajó&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;402&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://flow.cafeblog.hu/files/2015/10/moon-5497_1920-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>