Pillanatok

Mi is a kérdés?

Először azt hittem, hogy egy bemutatkozásnak arról kell szólnia, milyen vagyok én…

Azt gondoltam, le kell írni az összes olyan tulajdonságom, ami szerintem értékes. Össze kell szednem, mit szeretek csinálni, hogyan élek, és meg kell fogalmaznom, én mit várok el az élettől. Akkor megismersz. Tudni fogod, hogy ki vagyok és megérted majd, amit közvetíteni szeretnék feléd.

Végül rájöttem…  Ha azt szeretném, hogy megismerj, akkor az igazi kérdés nem az, hogy én ki vagyok, hanem az, hogy MIT is keresek az életben…. és kiderült, hogy erre az egyszerű kérdésre nem is olyan könnyű válaszolni.

Sok gondolat megfordult a fejemben, de végül arra jutottam, hogy csak két szó van, amiben minden benne van:

Boldogságot és szenvedélyt

Boldogságot, melyben önmagam lehetek és szenvedélyt, vagyis azokat a pillanatokat, amikor megáll az idő.

Boldogság-központú vagyok. Sokszor gondolkodom azon, vajon miért van az, hogy ha rákeresek, akkor a boldogság az ezotéria témakörébe tartozik a legtöbb helyen?

Mit jelent számomra a boldogság?

A szenvedélyt. Az életet. A pillanatokban való teljes elmerülést.
Azt jelenti, hogy nem más embertől függ, hogy jól érzem-e magam.

Érezted már azt, amikor otthon vagy a lakásodban a négy fal között, mosogatsz és közben elkezdesz táncolni és énekelni? Nálam nagyon sokszor előfordul. Csak úgy. Hirtelen.
Volt már olyan, hogy sétáltál az utcán, vagy épp bicikliztél hazafelé és hirtelen elmosolyodtál?
Megérzel egy illatot, amit feléd sodor a szél, meghallasz egy zenét vagy érzel az arcodon a nyári melegben egy könnyű fuvallatot és minden hirtelen megáll egy pillanatra. Csak te mosolyogsz és érzed, hogy most minden rendben van.

Ha tudod, milyen érzés biciklivel gurulni csukott szemmel a tavaszi napsütésben, grillezni a legjobb barátaiddal a folyóparti nyaralóban, önfeledten nevetni azon, amikor elbotlottál vadidegen emberek népes tábora előtt az utcán, élvezni, ahogy a tenger hűvös vize szinte égeti a bőrödet, tombolni a kedvenc koncerteden vagy megkóstolni a legjobb babgulyást lila hagymával és tejföllel… akkor tudod, miről beszélek.

Amikor mélyen elmerülök egy érzésben, átjárja az egész testem és szinte kikapcsolja az agyam. Megszűnik minden más körülöttem és csak sodor belül egy hullám, ami hirtelen keletkezett, de annál pusztítóbb vagy éppen eufórikusabb. Vágy, félelem, megbántottság, öröm, extázis, elmerülés, megvilágosodás, nevetés, a teljes átélés gyönyöre és néha fájdalma.

Furcsa lehet, ha azt mondom, hogy át tudom élni szenvedéllyel a fájdalmat vagy a csalódást. Azért van ez, mert ezek a pillanatok nyomot hagynak bennem. Segítenek a fejlődésben, meghatározzák az utam és a jövőm.

Nem mind arany, ami hörcsög… 😉

Vannak dolgok, amiken én sem tudok egyszerűen túllépni, amik nekem is rosszul esnek. Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, a problémám felülkerekedik rajtam. De hiszem, hogy a bátorság lehetőséget teremt. A lehetőség pedig sikert! Ezért soha nem bántam meg egyetlen döntésemet sem.

Másképp gondolkodom… és azt szeretném, hogy megértsd… lehet így is…