A vonat zakatolását hallgatva szokatlan a meghittség, a pár órára összezárt idegen és ismeretlen emberek által körülvesz. Találkozások. Egy helyre utazunk, mégis már az úticél. Közeleg a Karácsony, ezért most egy kicsit még személyesebb, melegebb. Ajándékokkal megpakolva, a fárasztó és hosszú nap (hét, hónap, év) után. Még ezt is megcsinálni, még az is elmaradt… Kavarog a sok elintézni való a fejemben, még jegyet is kell venni, minden percben eszembe jut egy újabb teendő, ami nem várhat holnapig. A holnap már egy más világ. Végre mindenki megpihen és elcsendesedik. Hazafelé utazunk. Az otthonunk felé.
Ez alatt a pár óra alatt számot vetünk az életünkkel, az egész évvel. Van, aki álmosan végig nyújtózva, más a fülében fülhallgatóval nézi az ablakot csendesen… és várja az érkezést. A megszokottnál is több a csomag, nehéz a közlekedés, mégse törődik most ezzel senki. Egy távoli vidéken mindenkire az otthon vár. Egy más világ…, mégis nagyon ismerős.
Csak egy pillanatra villannak fel az arcok az ablak előtt, ahogy elhaladunk mellettük. Fénycsóvák kúsznak el, melyek megtörik az éjszaka sötétségét. Minden hazaúton más a társaság. Kis közösséget alkotva szövődnek titkos szövetségek, alakulnak ki barátságok és kezdődnek ellentétek. Mégis más ez ma. Meleg és bensőséges. Mosoly bujkál az arcokon, fény gyúl a fáradt szemekben, ahogy közeledünk a városok színes kavalkádja felé. Mind ugyanazt érezzük:
