Éjjeli bagoly vagyok, mindig is későn kelő típus voltam. Sokáig ébren vagyok, mert este nem veszem észre, milyen gyorsan telik az idő. A munkanap fáradtsága pillanatok alatt szertefoszlik, amint átlépem a munkahelyem ajtaját. Szeretem a nyüzsgést, az este számomra a megvalósítás időszaka. Kipróbálás, felfedezés, alkotás, kreatív tevékenységek, sport, gasztronómiai élvezetek, romantika, gyertyafény. Olyan sok minden belefér egy éjszakába… és én minden percét élvezem. Bárcsak megoldhatnám, hogy egy nap számomra 48 órából álljon…
Éppen ezért ismeretlen és furcsán felemelő érzés számomra, amikor a reggel varázsolja el a lelkem. Ritka pillanatok ezek. Az ágyam kellemes melege és az álmaim kusza foszlányai még egy pillanatra visszahúznak…, de kelni kell…, hamarosan indulni kell. Nehezen készítem magam az ébredésre…, de ez a reggel valahogy más. Azonnal megérzem, ahogy a szemem lassan kinyitom és megpillantom, ahogy a téli fények játéka átszűrődik az árnyékolón. Bár még nem kelt fel a nap, én már gondolatban érzem a melegét.
Ahogy lassan felhúzom a redőnyt, az éjszaka homályos emlékképei végleg szertefoszlanak és a szemem lassan hozzászokik a fényhez. A látvány, ami fogad, magával ragad. A kinti tájon lassan nyoma sincs a sötétségnek. Habár a város még csak ébredezik, az ég alja már a reggeli színekben játszik.
Percek telnek el és én csak figyelem, ahogy az első napsugarak utat törnek maguknak a kékesen festő felhők között. Az éjszaka csendjén már a madarak csiripelése és az ébredező város reggeli moraja szűrődik át.
Hirtelen rám tör egy érzés, ami számomra a szaxofon játékát idézi fel. Amikor meghallom egy szaxofon hangját, egyszerűen elvarázsol. Megszűnik az idő és a tér. Érzem a vibrálását, végig fut rajtam a kellemes bizsergés és borzongás. A legrosszabb hangulatomból képes felemelni. Meghallok egy dallamot és azonnal kisüt a nap. Végig simítja és magához öleli a lelkem. Megállok egy pillanatra és boldognak érzem magam. Mindentől és mindenkitől függetlenül. Csak én létezem.
Ilyenkor anélkül, hogy erőltetnem kéne, felvillannak képek a vágyaimról. Tengerparti szellő fuvallatát érzem a karomon és érzem a nap sugarait az arcomon.
Az erkélyen állok… és bár a téli reggel hűvös, mégis érzem, ahogy a felkelő nap fénye belülről felmelegít, ahogy beragyogja az eget…
Egy új nap kezdődött…
